Nincs olyan, hogy „tipikusan magyar sorozatgyilkos”. Ezt állítja Faragó Ottó író, újságíró, aki a napokban megjelent könyvében az elmúlt száz esztendő legnagyobb port kavart sorozatgyilkosságait gyűjtötte össze Magyar sorozatgyilkosok címmel.

Részben az adott kort, annak légkörét is bemutató sajtóhíradások, részben korabeli rendőrségi dokumentumok felhasználásával negyven brutális sorozatgyilkos ámokfutását szedte csokorba – az 1900-as évek elején dokumentáltan hét, de egyes források szerint 24 házassági hirdetéssel Budapestre csalt vidéki cselédlányt kevéske megtakarított pénzéért meggyilkoló Kiss Bélától az idén áprilisban a Fejér megyei Kulcson történt családirtás még el nem ítélt elkövetőjéig.
Magyarországon évente-kétévente lepleződik le egy sorozatgyilkos, szemben az Egyesült Államokkal, ahol évente 200-300 ilyen bűncselekmény-sorozatot dokumentálnak. Talán épp ezért, az esetek – szerencsére – kis száma miatt, még a szakemberek is keveset tudnak a hazai sorozatgyilkosok lélektanáról, motivációjáról. Faragó ezért egyfajta hiánypótló bibliográfiának, rendőrségi példatárnak is szánta művét, ám a hivatalosságoktól a megírásához nem kapta meg a remélt segítséget.
A könyv szerzőjének emlékezetében Balog Lajosnak, a százhalombattai rémnek a története maradt meg leginkább. Balog a kilencvenes években négy lányt gyilkolt meg brutális kegyetlenséggel, amiért 25 évre ítélték. A gyilkos legelső kihallgatásán Faragó is részt vett. Azért tartja a legmegdöbbentőbb és legkegyetlenebb gyilkosnak, mert kedvtelésből gyilkolt. - Olyan öntörvényű ember volt, aki még nem is volt buta, és egyszerűen megölt négy lányt, mert ezt így látta jónak – jegyezte meg a szerző.