Szűcs Balázs atya, a Remény emberei című műsor műsorvezetője ezúttal a mikrofon másik oldalára került, hogy megossza a hallgatókkal eddig életpályáját, szolgálatát, és bemutassa a különböző humanitárius és gyermekprogramokat, amelyek kitalálásában és szervezésében is részt vett: mesélt a Szövetség az Életért táborról, és az ebben az évben először megrendezett, Remény Kis Emberei fesztiválról. Bemutatta a Római Út elnevezésű zarándoklatot, ami a Szent Péter Bazilika altemplomában lévő Magyarok Kápolnájában záródik, amely II. János Pál pápa sírja mellett található.

Négygyermekes családban nőtt fel, ahol édesanyja otthon maradt, így édesapja fizetéséből, szerényebb körülmények között éltek. Tíz éves korában költözött el a család a zuglói lakásból: ez megtanította arra, hogy ne ragaszkodjon a környezetéhez, a körülötte lévő tárgyakhoz, hanem az embereket, a közösséget tartsa fontosabbnak,- mesélte Szűcs Balázs. A Piarista Gimnázium elvégzése után kispapnak jelentkezett Esztergomba. Eredeti tervei között szerepelt, hogy matematikát és történelmet taníthasson, de végül papként is gyermekek között dolgozik, és 2000-es pappá szentelése óta folyamatosan oktat.

Esztergomban, a szeminárium ideje alatt kezdett hittant tanítani egy kisegítő iskolában. Fontos tapasztalatokat szerzett: ott találkozott először a mély-szegénységben, nagy nyomorban élő gyermekekkel. Meghatározó élmény volt számára, amikor egy nyári táboroztatásból vittek haza gyermekeket: senki nem jött értük, és az élményeiket sem tudták kivel megosztani,- említette tapasztalatai közül Balázs atya.

A pappá szentelés után Szentendrére helyezték, ahol jól szervezett, nagy közösség fogadta. Az ott töltött hat év alatt megkapta a hitközség támogatását, szeretetét, segítették beilleszkedni, túllendülni az első próbálkozásokon. Nagyszabású programokat szerveztek: színpadra vitték az István a királyt, amivel később Beregszászon is jártak, - mondta el Szűcs Balázs és hozzátette, hogy a ráti gyermekotthon felépítésére ajánlották az előadásból származó bevételt.

2002-ben volt ezer éves a szentendrei hitközség, ekkor szervezték meg a Római Út elnevezésű kerékpártúrát. Két hét alatt tették meg az ezerötszáz kilométernyi utat, a zarándoklatot pedig azóta ötször ismételték meg. Az évek alatt egyre nagyobbra duzzadt a csapat, volt olyan, hogy ötvenen-hatvanan tekertek együtt. Megérkezésük után közös szentmisén vesznek részt a Magyarok Kápolnájában,
a Szent Péter Bazilika altemplomában, II. János Pál pápa sírja mellett.

2006-ban Szentendréről a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre helyezték. Világossá vált számára, hogy nem oktatni szeretné az egyetemistákat, hanem együttműködni, együtt gondolkodni velük. Így jött létre a Szövetség az Életért tábor gondolata- fejtette ki Szűcs Balázs. A céljuk az volt, hogy a Kárpát –medence hátrányos helyzetű gyermekeit táboroztassák az egyetemisták segítségével.

Ebben az évben rendezték meg hatodik alkalommal a tábort, ahol több mint ötszáz gyermeket táboroztatott százötven egyetemista segítő. Árvaházakkal, nehéz sorsú gyermekekkel foglalkozó központokkal veszik fel a kapcsolatot: kifejezetten keresik az olyan intézményeket, akik hitelesen foglalkoznak a gyermekekkel, még sincsenek reflektorfényben, és a mindennapos megélhetésért kell küzdeniük.
Így jutottak el csángóföldi, székelyföldi, kárpátaljai, vajdasági, és határon belüli nehéz sorsú gyermekközösségekhez. A tábor világa sajátos- fejtette ki az atya. A céljuk, hogy egy hét alatt annyira megerősítsék a gyermekeket, amennyire lehet. Az egyetemisták rengeteget dolgoznak, reggel héttől sokszor hajnalig tart egy-egy napjuk: mégis azzal a tapasztalattal távoznak, hogy valami hasznosat tettek, többnek érzik magukat.

2012. szeptember elsején rendezték meg először a Remény Kis Emberei fesztivált, ahol a táborlakó nehéz sorsú gyermekek bemutathatták a tudásukat ének, zene, tánc, próza, mozgás kategóriában. A zsűri tagjai Lackfi János, Harcsa Veronika és Baricz Gergő voltak. A közös időtöltés és bográcsozós ebéd után a zsűri ötlete alapján nem a legjobbakat választották külön, hanem mindenki személyes oklevelet kapott. A céljuk az, hogy ezt a fesztivált minél szélesebb körben ismertessék, ki tudják bővíteni.

„Hogy a remény embereivé váljunk, nekünk kell először rámosolyogni az emberre”- zárta a beszélgetést Balázs atya. – Az emberek nem mernek elég nagyot álmodni, pedig ha nem csupán magukba kapaszkodnának, hanem a mennyei Atyába is, akkor a legirreálisabb dolgok is sikerülnének az életükben. A gyermekekről kell példát venni: a mosolyukban hit és remény rejtőzik, és nekünk ezt kell megtanulnunk tőlük.