Háromszázezer forint pénzbüntetéssel sújtott egy belgyógyászt a Pécsi Törvényszék szerdán jogerősen egy vakbélműtéten átesett fiatal 2010-ben bekövetkezett halála miatt indult büntetőperben, az elsőfokú ítéletnek az orvos kollégáira vonatkozó, két év próbára bocsátásról, illetve felmentésről szóló részét helybenhagyta.

A húszéves fiatalember hasi görcsökre, hányásra, hasmenésre panaszkodva 2010. július 19-én ment be a Pécsi Tudományegyetem sürgősségi klinikájának ambulanciájára, ahol vérvételt követően gyulladást diagnosztizáltak. Azzal bocsátották el, hogy a tünetei gyomorbélhurutra utalnak, ezért diétázzon, de másnap jelentkezzen a háziorvosánál, s menjen el újabb vérvételre is.
A beteg ennek nem tett eleget, erősödő fájdalmai miatt azonban július 22-én visszatért az intézménybe. Ott kétszer is megoperálták, de belehalt a perforálódott vakbél okozta fertőzésbe.
Az ambulancián ügyelő rezidenst és belgyógyász szakorvost az ügyben első fokon eljáró Pécsi Járásbíróság és szerdán a törvényszék is bűnösnek találta halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetésben, a beteget megoperáló sebész főorvost azonban bűncselekmény hiányában felmentette a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vádja alól.
A törvényszék Oltai Judit vezette büntetőtanácsa a vádlottaknak a bűncselekményben betöltött szerepét értékelve a belgyógyász esetében pénzbüntetést szabott ki a korábbi három év próbára bocsátás helyett.
Az indoklás szerint az elmarasztalt orvosok nem végezték el az összes kötelező vizsgálatot. Mivel a beteget a belgyógyász nem is látta, az szakorvosi ellátás nélkül ment haza, holott szükség lett volna sebészeti konzílium összehívására, a beteg felvételére és megfigyelésére is a diagnózis gyorsabb megállapítása és a mielőbbi operáció érdekében. Ez növelte volna a páciens életben maradásának, gyógyulásának esélyét.
Amikor a fiatalember később a sebész főorvoshoz és a műtétet szakszerűen végző csapatához került, a testében már olyan előrehaladott gyulladásos folyamatok voltak, amelyek miatt tulajdonképpen menthetetlenné vált. Vagyis a sebész tevékenysége és a sértett halála között nem volt ok-okozati összefüggés.
Az elsőfokú bíróság korábban rámutatott: a büntetés kiszabásánál nyomatékos enyhítő körülményként vették figyelembe, hogy a beteg nem követte az egyébként az ambuláns jelentésben is rögzített orvosi előírásokat, ennek a magatartásnak jelentős szerepe volt a halálában.