" Mi vagyunk a csikkszedők, Új szabadszakszervezetet szervezünk,
Jelszavunk csak mindig egy,
Sok csikk az sokra megy !
Régi népszerű sláger azokban az időkben született, amikor akkora volt a szegénység, hogy a dohányos emberek, az utcáról szedték fel az eldobott csikkeket, hogy aztán azokból a maradék dohányt összegyüjtve, újra cigivé sodorják. Ezeket az időket emlegetik Magyarországon, hárommilló koldus országaként.
Ma kevésbé esik arról szó, hogy hány millió koldus országa lettünk.Egy azonban biztos, újra megjelentek Budapest utcáin, - feltehetően vidéken is - a cigaretta csikkekre vadászó csóró emberek. Hiába akarják leszoktatni a megrögzött dohányosokat, állandó áremeléssel, visszataszító képekkel illusztrált cigis dobozokkal, aki eddig is fújta a füstöt, nem hagyja abba. A magas dohányárakat viszont sokan nem tudják fizetni, így jött újra divatba a régi nóta : a csikkszedés. Sajnos ez a módszer igen nagy kosszal, mocsokkal jár. A csikkszedők a guberálást úgy oldják meg, hogy kiborítják az utcai kukákat, abból kiszedik a még használható cigaretta csutkákat, a kukák tartalmát pedig otthagyják a flaszteron. Nem lett eredményes a dohányzási tilalom sem. Hiába ijesztgették a cigizőket magas pénzbüntetésekkel. Szívják a " stabot " a busz és villamosmegállókban ( még a BKV dolgzók is ... ) vendéglőkben, kocsmákban, mint régen. Talán rájöttek az illetékesek, hogy a dohányfogyasztásból jön be a legtöbb " dohány."