Szívünk, mint egy jó motor az egész életen át működik, szinte észrevétlenül. A szív rendszeres összehúzódásait elektromos kisülés váltja ki, amely szabályozott módon halad végig a szív területén az úgynevezett ingerületvezető nyalábok segítségével. Az ingerek a szív jobb pitvarában található szinusz csomóból indulnak ki. Az idegi mellett hormonális szabályozás is szerepet játszik az összehúzódások, az ingerületek frekvenciájában.

A szívritmus szabályozásának „automatikus” részét a vegetatív idegrendszer végzi (annak szimpatikus és paraszimpatikus rendszere egyaránt). A szívritmust befolyásoló hormonok az adrenalin és noradrenalin, melyek gyorsítóan hatnak, valamint a pajzsmirigy hormonjai.

A normálisnak tekinthető szívfrekvencia percenként 60-100 közötti. Sportolók esetében alacsonyabb érték is normálisnak vehető. Ritmuszavar, aritmia akkor alakulhat ki, ha kórosan gyorsabb a szívműködés – tachikardia, vagy indokolatlanul lassabb, bradikardia. Az ingerületvezető nyalábok, és az ingerületvezető utak eltérései, hibái, a „szokatlan” lefutások okozzák a további aritmiákat, melyek egyfajta szabálytalan ütéskombinációkat jelentenek.

Sokan már normális szívdobbanásaikat is másképpen élik meg. A szabálytalan szívverés, a „kihagyás” azonban feltűnő lehet. Jellemző, hogy az eltérő, szabálytalan ütések ismétlődnek. Nem egyértelmű, hogy minden aritmia tüneteket okozna. Ez fordítva is igaz, a tünetszegény aritmiák egy része súlyos zavarokhoz vezethet - tudatta hírlevelében az Egészségkalauz.